Csodálatos szellő...csodálatos képek.. csodálatos minden..vagy mégsem?
Bárcsak visszakapnám a múltat, amikor velem voltak az angyalok.
Bárcsak...
Életemben nem voltam ilyen szomorú..
Ennyire csalódott.
Éreztem hogy az álmom valósúlt, és minden elveszett.
MINDEN.
*
Az emberek becsületének megsértése az amivel akárkit saját magad ellen fordithatsz.
És a legfájdalmasabb érzés mégis az, hogy tudod hogy szeretsz valakit, tudod hogy ő is tudna szeretni.. tudod hogy mindent helyre lehet hozzni, de mégis azért könyörögsz mindig hogy elfelejtsd.
Nem is akarom talán. (?)
Az emlékek, az egyetlen dolgok amiket már sosem vehetnek el tölűnk.
Ha törik, ha szakad.
És bár az emlékek okoznak most fájdalmat, mert azt is tudnak(!)
Azért örülök hogy megtörtént!
De sírok mert vége lett.
Jelenleg úgy érzem, fogok is még sírni, nem keveset.
Sokat.
Rengeteget.
Legjobban mégis az fáj, hogy tudom, hogy én akartam hogy úgy legyen mint volt, de ő már feladta a harcot. Ellenem fordultak az angyalaim.
Én pedig lassan mindenki ellen.
Ez igy van rendben.
Hibáztam, sokat, de engem érdekelt hogy azért jól van.. (?)
Már úgy érzem a mosolygás sem lesz a régi, nevetni nem tudok szinte.. úgy mint régen biztos nem.
De hiába sírok... Az életem erről szól, szenvednem kell... hogy egyszer mégjobban szenvedjek el..
Adok egy tanácsot(!)
Ha már én nem jól csináltam amit csináltam..
Ha úgy érzitek szerettek valamit/kit és a szivetek megprobál megakadályozni titeket hogy rosszat tegyetek, hallgasatok rá!
Mert én nagyon megbántam hogy nem tettem.
Szervusztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése