Rájöttem pár dologra.
Tisztán megfogalmazhatatlan instrukciókra, melyek annyira gátoltak már pár dologban hogy teljesen süket és vak lettem a világgal szemben.
Nem.
Kiejtettem a számon azt a szót amely mindent megpecsétel.
Elgondolkoztam melyet már oly régen tettem.
Rájöttem: kötődök néhány emberhez.
A környezetemben lévők közt mindenhol van akihez kötődők.
Az iskolában az osztály főnököm ilyen.
Itthon anya.
Bárhol máshol a két legjobb barátom:
Bernadett, és Ádám.
Rájöttem bárhova eltudok menni.De sosem érzem magam egyedül biztonságban.
Hülyén hangzik lehet.
Persze mindig fogom magam és elmegyek itthonról.
De csak azért mert feleslegesnek tartom az időt elba***ni.
Természetesen én is törekszem arra hogy minél több barátom legyen.
Én képes vagyok bárkit befogadni barátként de ennek lekötései vannak
első sorban: Ha a barátom akar lenni vegye le a cipőjét...(viccesen hangzik tudom)
Magyarúl: Dobja el az előítéleteit.
És ne verjen át.
Ne legyen velem önző.
És ha én megismerem tudni fogom h jó barát lenne e vagy mégsem.
Bármikor eldobom ha úgy érzem jónnak.
Vannak pillanataim amikor sajnos igen agresszív tudok lenni.
Ezt is meg kell érteni, és mivel vezető egyéniség vagyok nem könnyű velem vitatkozni sem.
Persze vannak haverjaim is, akikkel nagyon jól eltudok lenni és bár tudnak rólam dolgokat de nem ismernek.
És a barátaim sem ismernek meg rögtön, azt nem engedem.
A Bizalom nálam máshogy működik, ő elmond valamit aztán én is.
Ez csak a saját magam bebiztosítására való logika.
Nem hárítok tőle.
...Téma lezárva...
Mostanában sokszor említettem hogy nem akarok senkivel sem járni.
Nos ez nem teljesen így van.
Akarok de csak olyannal akivel tudom sokáig működne meg stb.
Mivel elegem lett a villám kapcsolatokból..
Tényleg szép és jó hogy mindenki jár mindenkivel, de mi értelme van feleslegesen az időnket pazarolni ha úgysem szeretjük?
Lényegtelen.
Ha felfogod örűlök ha meg is fogadod akkor még jobban ha nem izgat sajnálni sem tudlak.
Elég magányos vagyok, de inkább várok hogy jöjjön valaki minthogy csak összekössem pár napomat valakivel feleslegesen.
Persze lehet egyszer csak úgy gondolom hogy hopp most jót tenne.
Mert tapasztalat szerzés céljából nem hülyeség, de nem kellene =/.
Tisztán megfogalmazhatatlan instrukciókra, melyek annyira gátoltak már pár dologban hogy teljesen süket és vak lettem a világgal szemben.
Nem.
Kiejtettem a számon azt a szót amely mindent megpecsétel.
Elgondolkoztam melyet már oly régen tettem.
Rájöttem: kötődök néhány emberhez.
A környezetemben lévők közt mindenhol van akihez kötődők.
Az iskolában az osztály főnököm ilyen.
Itthon anya.
Bárhol máshol a két legjobb barátom:
Bernadett, és Ádám.
Rájöttem bárhova eltudok menni.De sosem érzem magam egyedül biztonságban.
Hülyén hangzik lehet.
Persze mindig fogom magam és elmegyek itthonról.
De csak azért mert feleslegesnek tartom az időt elba***ni.
Természetesen én is törekszem arra hogy minél több barátom legyen.
Én képes vagyok bárkit befogadni barátként de ennek lekötései vannak
első sorban: Ha a barátom akar lenni vegye le a cipőjét...(viccesen hangzik tudom)
Magyarúl: Dobja el az előítéleteit.
És ne verjen át.
Ne legyen velem önző.
És ha én megismerem tudni fogom h jó barát lenne e vagy mégsem.
Bármikor eldobom ha úgy érzem jónnak.
Vannak pillanataim amikor sajnos igen agresszív tudok lenni.
Ezt is meg kell érteni, és mivel vezető egyéniség vagyok nem könnyű velem vitatkozni sem.
Persze vannak haverjaim is, akikkel nagyon jól eltudok lenni és bár tudnak rólam dolgokat de nem ismernek.
És a barátaim sem ismernek meg rögtön, azt nem engedem.
A Bizalom nálam máshogy működik, ő elmond valamit aztán én is.
Ez csak a saját magam bebiztosítására való logika.
Nem hárítok tőle.
...Téma lezárva...
Mostanában sokszor említettem hogy nem akarok senkivel sem járni.
Nos ez nem teljesen így van.
Akarok de csak olyannal akivel tudom sokáig működne meg stb.
Mivel elegem lett a villám kapcsolatokból..
Tényleg szép és jó hogy mindenki jár mindenkivel, de mi értelme van feleslegesen az időnket pazarolni ha úgysem szeretjük?
Lényegtelen.
Ha felfogod örűlök ha meg is fogadod akkor még jobban ha nem izgat sajnálni sem tudlak.
Elég magányos vagyok, de inkább várok hogy jöjjön valaki minthogy csak összekössem pár napomat valakivel feleslegesen.
Persze lehet egyszer csak úgy gondolom hogy hopp most jót tenne.
Mert tapasztalat szerzés céljából nem hülyeség, de nem kellene =/.
