Reménykedtem hogy mikor újra megnézem a blogom akkor azt látom hogy írt. És írt.
Talán ő sem tud elfelejteni vagyis ebben reménykedek.
Már ott tartok sokszor mikor a héven zenét hallgatok hogy elsírom magam.. folyton elsírom magam..
Nagyon bánom hogy hülye voltam és ostoba.. mert végre megtörtént amire mindig is vártam és fogtam és elrontottam. Ha egyedül volnék megpusztulnék a hiányában. Az egész világnak hálát adnék ha visszakaphatnám.
Minden kincs közül ő ragyog a legjobban.
Sokszor megvédtem.. Az első osg-n ahol voltunk ott is, a mostaninál is és megvédtem akkor is amikor az akarta bántani aki velem van. Tudom mindenki szégyennek tartja hogy én védtem meg, de nem az. Az életem árán is megtettem volna..mert ez a legfontosabb.Mert megérdemli.
Imádkozok.
