Nos, kezdhetném azzal is hogy felsorolok mindenféle dolgot az emberekről, elhordom őket mindennek és önelégülten abbahagyom az írást. De túlságosan szeretek ahhoz írni, hogy ezt csak úgy idevessem.
Nem fogok mindent előhozni, az alapvető hibára azt hiszem sikerült rájönni, nincs nagy baj. Sőt nincs is baj és nem is lesz, és sosem volt. És épp itt a kulcs. Az emberekben pánik van, aggodnak, be vannak szorítva hatalmas korlátok közé. Félnek egymástól és félnek maguktól is. Minden ember jó a szíve mélyén valahol. Mindenki tud igazán szeretni, sőt örülten. Belénk van nevelve már a kezdetektől fogva, hogy nem szabad magunkra gondolni, hogy hogyan viselkedjünk mások előtt, hogy mi a helyes, a szüleink ránk erőltetik a saját jellemüket,vallásukat,béklyóikat,nézeteiket és itt most kiemelem, vannak kivételek, és aki nem kivétel az sem tehet róla, mert ugyanez történt vele is. Nem látszik de, ez erőszak. Nyilván vannak olyan dolgok amik valóban fontosak, tehát nem azt mondom hogy például ha egy gyerek szeret köpködni másokat akkor ezért dicsérjék meg. Én azt mondom hogy tanítsák meg arra hogy nem szabad másokat kellemetlen helyzetbe hozni viszont, tegyenek úgy ahogyan szeretnének. Nyugodtan foglalkozzanak magukkal, mert kell! Hiszen aki magát nem szereti, az senki mást sem tud. Ráadásul hogyha valakibe beleneveljük a különböző béklyóinkat és belátásunkat akkor hogy lehetne az az ember önmaga valaha is? Persze hogy sokszor fog feszengeni hiszen nem lesz önbizalma, hiszen magával nem kell foglalkoznia, mindig csak másokkal. Az emberek megtanulták hogy hogyan láthatják a világot magukon kívül. Befelé is kellene tekinteni, gondolkodni azon hogy amit mond milyen érzést fog másokból kiváltani, vagy amit tesz milyen érzést fog másokból és belőle kiváltani. Figyelnünk kéne a belső hangra. Az a belső hang a figyelemmel együtt fejlődik, és az nem te vagy. És van ami te vagy, az érzéseid, a gondolataid és a tetteid, a tested csak egy edény arra hogy ezeket a dolgokat meg tudd élni. Az emberek elfelejtettek befelé tekinteni. Azt hiszik hogy minden csak kétféle lehet, fekete vagy fehér, jó vagy rossz, igaz vagy hamis. Miért ne lehetne valami egyben jó és rossz is ? Volt már olyan hogy bántottál valakit vagy valamit, és aztán nagyon sokszor megbántad? Sosem bántottad volna ha magadba nézel, ha megismered magadat. Nem könnyű igazán megtenni amit leírtam, de csak mert körülöttünk majdnem minden ember ilyen.A jelenben kell élni, figyelni kell, űzd el a démonjaidat, az összes félelmedet, és felszabadult leszel.
Ha ott vagy a pillanatban és figyelsz és nem vagy rossz indulatú akkor többet nem fogsz hibázni, és ezzel együtt az életed is megváltozik, a meglepetést nem árulom el, de akinek sikerült...sajnos kevés embernek fog.. annak csodálatos dolgokban lesz része.
Nem fogok mindent előhozni, az alapvető hibára azt hiszem sikerült rájönni, nincs nagy baj. Sőt nincs is baj és nem is lesz, és sosem volt. És épp itt a kulcs. Az emberekben pánik van, aggodnak, be vannak szorítva hatalmas korlátok közé. Félnek egymástól és félnek maguktól is. Minden ember jó a szíve mélyén valahol. Mindenki tud igazán szeretni, sőt örülten. Belénk van nevelve már a kezdetektől fogva, hogy nem szabad magunkra gondolni, hogy hogyan viselkedjünk mások előtt, hogy mi a helyes, a szüleink ránk erőltetik a saját jellemüket,vallásukat,béklyóikat,nézeteiket és itt most kiemelem, vannak kivételek, és aki nem kivétel az sem tehet róla, mert ugyanez történt vele is. Nem látszik de, ez erőszak. Nyilván vannak olyan dolgok amik valóban fontosak, tehát nem azt mondom hogy például ha egy gyerek szeret köpködni másokat akkor ezért dicsérjék meg. Én azt mondom hogy tanítsák meg arra hogy nem szabad másokat kellemetlen helyzetbe hozni viszont, tegyenek úgy ahogyan szeretnének. Nyugodtan foglalkozzanak magukkal, mert kell! Hiszen aki magát nem szereti, az senki mást sem tud. Ráadásul hogyha valakibe beleneveljük a különböző béklyóinkat és belátásunkat akkor hogy lehetne az az ember önmaga valaha is? Persze hogy sokszor fog feszengeni hiszen nem lesz önbizalma, hiszen magával nem kell foglalkoznia, mindig csak másokkal. Az emberek megtanulták hogy hogyan láthatják a világot magukon kívül. Befelé is kellene tekinteni, gondolkodni azon hogy amit mond milyen érzést fog másokból kiváltani, vagy amit tesz milyen érzést fog másokból és belőle kiváltani. Figyelnünk kéne a belső hangra. Az a belső hang a figyelemmel együtt fejlődik, és az nem te vagy. És van ami te vagy, az érzéseid, a gondolataid és a tetteid, a tested csak egy edény arra hogy ezeket a dolgokat meg tudd élni. Az emberek elfelejtettek befelé tekinteni. Azt hiszik hogy minden csak kétféle lehet, fekete vagy fehér, jó vagy rossz, igaz vagy hamis. Miért ne lehetne valami egyben jó és rossz is ? Volt már olyan hogy bántottál valakit vagy valamit, és aztán nagyon sokszor megbántad? Sosem bántottad volna ha magadba nézel, ha megismered magadat. Nem könnyű igazán megtenni amit leírtam, de csak mert körülöttünk majdnem minden ember ilyen.A jelenben kell élni, figyelni kell, űzd el a démonjaidat, az összes félelmedet, és felszabadult leszel.Ha ott vagy a pillanatban és figyelsz és nem vagy rossz indulatú akkor többet nem fogsz hibázni, és ezzel együtt az életed is megváltozik, a meglepetést nem árulom el, de akinek sikerült...sajnos kevés embernek fog.. annak csodálatos dolgokban lesz része.
