2011/05/22

Véletlenek véletlenül, és a kedves idegen

Egyik nap mentem a suliba, esett az eső... és mintha kinyílt volna a szemem, észre vettem egy kisfiút miközben nyugodtan sétáltam az utcán.
Ez a kisfiú bebujt egy perem alá, az eső elöl, és szomorú fejet vágott. 
Gondolom nem szívesen meggy be az iskolába, hát megesik az ilyen, és hogy őszinte legyek, én sem.
Mostanában furcsa események és előérzetek gyötörnek. 
Nem tudom, miért csak az emlékem jut az eszembe, lehet hogy közeledik a dolog aminek nem kéne?  
nem tudom. 
Imádom a barátaimat. 

Történt velem egy dolog ami sok mindent megmozgatott bennem. 
Elmentünk néhányan a gyár nevű szórakozó helyre ahová közölünk csak ketten mentek be.
Ittunk elvoltunk. Sikerült berúgnom.
Odajött hozzánk egy cica és amikor megakartam simogatni akkor elfutott a másik oldalra ahol bokrok és fák voltak.
Kicsivel később pisilnem kelett.. Hát fogtam magam és átfutottam. 
De sajnos a síneken elestem. Megsérült a térdem, és kiszakadt a nadrágom.
Én pedig elkezdtem sírni. 
És ez a cica odajött hozzám és elkezdett dörgölődzni,  és annyira örültem neki. 
Meg simogattam. Aztán jött dawee és átrángatott a másik oldalra, persze nem erőszakosan. 
De nem köszöntem el a cicától =( 
ÉS eszembe jutott hogy a természet milyen csodás, és az is hogy szegény cicának milyen rossz az élete,végülis ő is egy lélek, egy kis élet aki megpróbál magáról gondoskodni.
És nagyon szomorú vagyok mert szegény igazán megérdemelne egy gazdit. 
Egész vissza úton sírtam mikor mentünk daweekhez, és az ellenőrök az éjszakain, kinevettek.
ennyi lett volna.

2011/05/05

Ismét félek, de mostmár mosolygok, mert ez nem az a félelem.^^

Szervusztok!

Igen FÉLEK.
Van egy dolog amin túl kell esnem.
És ez a dolog, kelt bennem félelmet.
Valakivel kapcsolatban, de nem olyan félelmet mint az átlagos.
Csak hogy ez így működni fog-e.
De többet egyenlőre nem árulhatok el.

2011/05/03

A remény " Mint kínzó valóság"

"Volt egy lány, aki elment egy nap az erdőbe.
Volt egy fiú aki aznap ugyanúgy elment.
Volt két lélek kik ugyanoda tartottak.
Hát leültek egy nagy fa tövében
a lány az egyik oldalra, míg a fiú a másikra.
Nem vették észre egymást.
És mindennap ezt tették.
De érezték, ahogyan elkezdik szeretni ezt a fát.
Volt bennük remény hogy egyszer valaki arra jár.
Egy nap azonban meglátták egymást,
s' megkérdezték.
Ki vagy te s' hol jártál?
A lány: "Én vagyok az kinek lelke halott teste meg csak fény foszlány"
A fiú: " Én vagyok az kinek hangja nem boldog már, az a depis srác"
Elkezdtek beszélgetni, a lány kezdte, elmesélte hogy
a fa mindennapját jóvá tette.
Elmesélte a fiú is, talán ezt a fát ezért szereti"
Mindennap kimentek de már együtt
beszélgettek sokat a majdani jövőről.
Egyszer egy nap arra értek ki az erdőbe
hogy ég.
A fiú bement hogy majd a fát megmenti, megparancsolta a
lánynak, hogy várja.
De nem jött ki.
A lány nagyon sokáig várta...
napok,hetek, hónapok...mind hiába.
Elment hát a fiú házába, de rossz hír fogadta őt
" A temetőben megleled őt" Egy szó sem kelet a lány
az erdőbe elment.
Oda állt a fához, ami éppen és egészségesen állt ott.
- Megvédte, életével fizetett.
S' egy levélt látott:
" Ez a fa megérdemelte hogy megmentsem,
szerelmünket neki köszönhetem.
Te többet értél nekem, s a fának üvöltöttem, hogy én csak téged szerettelek.
Sírt a lány torka szakadtából, majd elindult erősen a homályból.
Fogott egy kést nem is gyengét...
Felvágta magát és ezt írta ki: Egy fa az erdő közepén...

____________________________________________________________________________
Igen. A történetem elég meghökkentő, és szomorú, de épp ez benne a jó.
Ezzel hogy ezt megírtam sok mindent elárultam.
De nem ez a lényeg...
Azt szeretném, ha nem remélnétek... mert becsapjátok magatokat.
Természet dolog a remény.
Mert egy kis boldogság érzetet fejleszt ki.
Én rájöttem a megoldásra(figyeljétek az idézetemet):
Egy papira festem minden reményem hogy ne felejtsem el hogy más legyek mint te hogy nálam a remény ne haljon meg....(U)

Ezt úgy kel érteni: Lehet remélni, de csak akkor ha be is tudjátok váltani.

Azt hiszem ennyi mára, vigyázatok a halállal.

(Magyarúl: magatokra)