Volt egy rózsa, egy gyönyörűséges kertben. az egyik legszebb darabja volt mindegyik közül.
Vérvörös volt, és az illatát már messziről érezték, különleges darab volt.
Annyira különleges hogy egy alkalommal, le is vágták.
A kert tulajdonosának, lett egy szerelme, és virágát feláldozta ő érte.
Pedig neki is igazán sokat számított.
A szerencsés nő(?), nagyon örűlt neki. Vázába tette.
Egy nagyon szép vázába.
De,
Hiába rakod a rózsát a tiszta vízbe, hogyha elszakitod a föld egységétől, szomorúságában elhervad, és gyengéd kis életét, örökre síratja.
Világosan tudom, hogy mindenkinek szüksége van az egységre, hogyha belenézel egy másik ember szemébe, tudd hogy ugyanolyan egyek vagytok ahogyan ez a rózsa volt a földdel.
A természet hatalmas tanító.
