csodák amelyeket már régóta várunk hogyha egyszer nagy leszek, lesz nekem is egy
csodálatos szerelmem akivel mindig együtt vagyunk, aki mindig meghallgat stb.
Nos, én elképzeltem egy olyan személyt, aki mintha mindig rám várt volna, megjelenik.
Egyszer csak ott lesz és semmi nem fogja őt eltántorítani attól hogy harcoljon értem.
Ez minden lány tündérmeséje. Megjelenik egy titokzatos srác.
Észreveszi őt, és lassan-lassan a közelébe kerül. Megszeretik egymást.
És utána hatalmas kalandokban vesznek részt, kitartanak egymás mellett és leélik együtt az életüket.
Sajnos, ez itt most nem így volt. És másoknál sem látom ezt. Senkinek nincs olyan személy az életében, aki rá várt volna.
Mindenki szomorú. Hazug kapcsolatokban élnek aminek kezdeti oka csupán egyedül a külső volt.
Nem az ő hibájuk. Az az igazság, hogy mindenkinek szeretethiánya van,
vagy abba a hibába esünk bele hogy meglátunk valakit a facebookon stb. helyeken
és egy hét múlva már ő lesz a mindenünk mert nagyon tetszik és aranyosnak gondoljuk,
vagy abba hogy magányunkban már igazából majdnem hogy mindegy alapon olyan személlyel kötjük össze az
életünket, akivel, tudjuk. Nem lehetünk boldogok. Úgy gondolom, mindenki vágyik egy igazi társra.
De tudsz értékelni valamit amit egyből megszereztél, vagy valamit amit könnyen magadhoz vettél?
Nem érné meg egy kicsit szenvedni, hogy utána az a személy értékessé váljon a számodra?
Én női szemszögből tudom a legjobban leírni de a fiúk is gondolják át kérem, a saját szemszögükből a dolgot.
Szóval, lányok! Gondoljatok bele, egyedül vagytok hosszabb ideje. Van már tapasztalatotok, mégis mindig
tönkremegy a dolog. Ír nektek egy fiú, ez a fiú tetszik is nektek. Elkezdtek beszélgetni, egy hét múlva találkoztok,
összejöttök. Lehet megy ez 3-4 hónapig. De a vége újra eljön. Közben kitudja mennyi fájdalom és csalódás ér téged
és a másik félt, sebesül a lelketek. Nem biztos hogy elhiszitek, de komoly problémáitok lehetnek még ezekből.
Ugyanez van a fiúknál is. Nincs barátnője egy ideje, már szinte mindegy ki lehetne a következő. Ír egy lány...
és ugyanaz amit leírtam. Tudom, amit írni fogok egy olyan elképzelés lesz, ami már ezekben a generációkban
0elképzelhetetlen.
Azt kérem, akinek tetszik, ossza meg. Mások is olvassák el. Nem szégyenlem a
véleményemet senki előtt. Szóval, a leírt példának 100 féle változata is lehet, nem fogok mindent részletezni.
De a lényeg az, próbálj meg valakit önmagáért választani. Gondolkodj el rajta hogy egyáltalán van e olyan fiú/lány
akiért te képes volnál az életedet is adni. Ha van, akkor akár képesnek tartod magad vagy sem, vagy lehetségesnek
tartod vagy sem. Próbálj meg közel kerülni hozzá. Harcolj érte. Nem kell erőszakosan. Ha tényleg szeretsz valakit
akkor az is elég lesz neked ha legalább barátként mellette állhatsz. Az igazi szeretetnek nincsenek feltételei.
Lehet nem vele fogod leélni az életed, de felkészít arra akivel igen. Ha nincs ilyen személy, akkor ismerkedj,
beszélgess, szerezz emlékeket. De semmiképpen se ugorj bele egy kapcsolatba. Nézd meg azokat is akik foglalkoznak veled..
Tedd fel a kérdést magadban, és ha megtaláltad azt akiért képes lennél bármilyen folyót átúszni, akkor harcolj.
Tényleg, nem könnyű. De ha kitartasz akkor ő lesz neked, a legdrágább, legtisztább, és legcsodálatosabb dolog az
életedben, ezért nem választanék én sem más utat. És neked sem ajánlom.
Én hiszek benne hogy a fiúk is szerelmesek akarnak lenni, és egy jó kapcsolatot keresnek.
Igaz, vannak fiúk akik sajnos elégé elsodródtak, és csak a szexuális dolgokra tudnak gondolni. De nekik is megsúgom
hogy még azok a dolgok is jobbak egy olyan személlyel aki "az én egyetlen"-em, mint egy "bárkié"-val. És a normális
fiúkat is megkérném, az ilyen fajtársaiknak magyarázzák el hogy nem ebből áll az élet.
