Szervusztok!
Régen is volt egy blogom persze akkor még ellég fiatal voltam és csak negyed ennyire éret.
Akoriban nagyon depresziós voltam, és szinte mindenhol elnyomtak engem az emberek...
az iskolában, itthon, és még a barátoknak nevezet egyedek is akiktől meg kelett szabadulnom.. mert ők okozták a legtöbb kárt.
Sok mindenről írtam akoriban is, az életről, az érzéseimről, élményekről is(amit itt már mellőzök), versek,történetek stb..
Nem ez a lényeg.
Kilátástalanak éreztem mindent..
győkerestül kelett a problémát eltávolitanom magamtól.
Ahoz pusztítanom kelett.
mindig is éreztem hogy valamiért dühös voltam a világra, az emberekre, egyedüll a zenére és magamra nem.. mert tudtam hogy ez a két dolog mindent megoldhat.
Hát igen, gyökeresen el kelett pusztitanom a problémát hogy végre szabad legyek.
Fogtam egy papirt.. leírtam azoknak az embereknek a nevét akik télleg melettem voltak.
nem volt sok név.
Úgyanis az úgy nevezett barátaim, a hátam mögött mindenkit ellenem forditottak hazugságokkal.
Hát ott volt a bátyám neve a papiron. Szonja neve( osztálytárs volt), a bátyám egyik barátjának a neve, a pszihologusomé, anyámé.
Elhatároztam hogy a többi embertől megszabadulok.
Amikor ők megtudták hogy ezt akarom tenni, zaklatni probáltak és rám ilyeszteni.
egyszer verekednem is kelett.
De a boldogság felé és az igazság felé indultam.. nah, meg a valós szabadságom felé.
És Nyertem.
Megszabadúltam tőlük.
És aztán volt 3-4 ember akik foglalkoztak velem.
De jól éreztem magam a társaságukban.
Aztán ismertem meg Dettit.
Végül rá egy évre bekerültem a nyugatiba.
Mostanra rengeteg ismerősőm van, tapasztalatom és még azt is tudom mit akarok az élettől.
Azt hiszem ennél szabadabb nem lehetnék.
Tudtam hogy valami nincs rendben akkor.. ezért alkalmaztam a káosz elméletet. :D
És a nevem is innen származik.
Persze ez már ősszetettebb, és ez már a magánéletembe is szépen belemarna. :3
***
Arra is rájöttem hogy akkoriban kezdtem el gondolkodni azokon a dolgokon amikről ma már kifinomult véleményem van. Akkor amikor szenvedtem, értettem meg milyen az ha valaki télleg meletted van, és milyen az ha csak hátba támadnak.
Én mindenkinek hálás vagyok aki szeret, mert tudom értékelni.
Aki uttál annak annyit mondanék hogy sajnálom ha rosszat tettem, ha tudná miken mentem keresztül, mindent megértene.
Aztis tudom hogy bármi is történjen, bármit is csináljak, akik szeretnek úgyis velem maradnak, azokért pedig akik elhagytak, a mai napig sem bánkodók.
Sőt volt idő amikor a legjobb barátomnak és egyben lelkitársamnak a macskámat tekíntettem..
Mert ő télleg nem mondja el a titkaimat, megérzi ha szomorú vagyok és odajön hozzám, meghalgat..
 |
| "Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, kiknek szemét a könnyek tisztára mosták." |
Amikor depresziós voltam, és abból ált egy napom hogy suli aztán haza, napló írás, alvás.. akkor mindig ott volt, attól a perctől hogy hazaértem, velem aludt.. amikor zenét hallgattam akkor is ott volt.
Ezért őt is nagyon megbecsülöm.
Most ott tartok hogy probálok pozitivan élni, örömet okozni és szerezni.
És minden napot teljesen átélni, minden örömével együtt.
És még mindig ott tartok hogy ami a szívemen, a számon..
Bár régebben kifejtettem, hogy mondani bármit lehet, egy ember öszintessége a tetteiben rejlik.
És a szemében.
Azt hiszem mára ennyi. Sziasztok! :)
