Vissza és előre.

Nos rájöttem, hogy muszáj lesz visszatérnem a régi énemhez, és megtartanom a mostani erősségeit. Sajnos, most nagyon nem érzem jól magam, rettentően szomorú vagyok és megbántam néhány dolgot. De igaz, akkor ez tűnt a legjárhatóbb utnak.. csak hogy elfelejtettem ki vagyok, és ez volt a hibám.. talán a legnagyobb. Mindig is érzelmes és érzékeny tipusú (ember?) voltam. De sokmindennek utat engedtem aminek nem kelett volna. A legfontosabb dolgokat viszont megtanultam. Az igéreteket mindig be kell tartani, mindig!! Ez  legfontosabb, mert valaki más számít rád amikor megigérsz neki, és jó leszel az ő szemében. És ha valaki szemében jó vagy annál nincs jobb érzés. Arra mindig számíthatsz, és én nayon szeretném ha számítanának rám és én is számíthatnék másokra. Szerencsére vannak ilyen emberek az életemben. Van olyan is akit elvesztettem, végülis emiatt, és buta voltam mert nem figyeltem a saját érzéseimre és nem vizsgáltam meg őket. Ezentúl következetesnek is kellene lennem, és nektek is, mert ha nem vizsgáljátok meg magatokat, nagy csalodásban lehet részetek, és rendkívűl lényeges az is hogy rájöjjetek ki az aki valóban fontos és számít nektek, és hálásnak kell lennetek érte, és mindig szeretni az ilyen személyeket. Még akkoris ha már minden elveszett, mert nem tudhatod, vajon ő elég következetes volt? Az ember hibázik, de a megbocsáltás is egy lehetőség, amit ne feledjetek el, mert amig másnak nem bocsáltotok meg addig magatokak sem, és ez rajtatok is nyomott fog hagyni. Nem akarok mást csak öszintén élni, a valóságos valóságban. És nem abban a szenvedésekkel teli illuzióban amit az emberek démonainak nevezek és ami mindenkit tönkretesz. Együtt akarok élni mindenki lelkével, egységben magammal és a világban. Sohase dobj el olyan embert aki szeret téged vagy segít téged, mert aztán ott maradsz és elviselhetetlen fájdalomban lesz részed, az emberek démonaival. Mindig vigyáznod(nunk) kell magunkra, és a lelkünkre. És foglalkoznunk kell vele. Ne keseregjetek, nincsenek véletlenek, de rendbe hozhatatlan hibák sem. A megbocsáltás a ti kezetekben is benne van mint eszköz. Hinnetek kell abban amit szeretnétek. Természetesen, ez csak akkor müködik hatékonyan ha jóakarattal teszük. Én teljesen kiírtottam magamból mindenfajta roszakaratot ami az emberi mivoltot jellemzi. Hiszen mindenkinek vannak érzései. Ami pedig azt illeti, elfelejtettem leírni hogy, becsüljétek azt aki segít nektek, ez legyen akárki, tanárok, szülők, barátok, szerelmek akármi. 

A rózsa bánata.:.

Volt egy rózsa, egy gyönyörűséges kertben. az egyik legszebb darabja volt mindegyik közül. 

Vérvörös volt, és az illatát már messziről érezték, különleges darab volt. 

Annyira különleges hogy egy alkalommal, le is vágták. 

A kert tulajdonosának, lett egy szerelme, és virágát feláldozta ő érte. 

Pedig neki is igazán sokat számított. 

A szerencsés nő(?), nagyon örűlt neki. Vázába tette. 

Egy nagyon szép vázába. 

De,

Hiába rakod a rózsát a tiszta vízbe, hogyha elszakitod a föld egységétől, szomorúságában elhervad, és gyengéd kis életét, örökre síratja. 

Világosan tudom, hogy mindenkinek szüksége van az egységre, hogyha belenézel egy másik ember szemébe, tudd hogy ugyanolyan egyek vagytok ahogyan ez a rózsa volt a földdel. 

A természet hatalmas tanító. 

Fald fel a fényt.

A gyémánt kastély örök rejtély, hol a tenger , hol szívem sír. 

Mindig néztem erre-arra, megértettem ki-kit hajthat. 

Felém többet nem doboghat, a pokloknak kábítója. 

Védelmet kértem egy angyaltól, egy fényben teljes záportól. 

Szememben a nevem, egy halhatatlan képzelet.

Nincs többé már hatása, ennek az örült sírásnak, s tudom 

itt az ideje, hogy tisztábbat keressek. 

Megromlott a te lelked is, türelmed az te neked sincs. 

Megtanultam ezt a leckét, angyal vagy ördög? 

A szemében nézd! 

Vér tenger. Ettől rettegsz..

Szervusztok. 

Nos, rászántam magam erre a bejegyzésre, mert valahova írnom kell, jobban kell lennem. 

Ez a "hely" számomra annyira tiszta, hogy ez méltó hozzá. Megint egy fájdalom irányította bejegyzést írok, és közben azon gondolkodom, hogy mennyire jó, hogy ha megnézem a blogom és elolvasom ami itt van, mindig önmagamtól kapok energiát, talán(és remélem) ti is így vagytok ha engem olvastok. Itt nincsenek ítéletek, hazugság, mindent az akkori legjobb tudásom szerint írtam. 

Tudjátok, nagyon szomorú vagyok jelenleg, sajnos nagyon úgy nézz ki hiába harcolok tovább a barátságáért, valamit nagyon elrontottam. De, valamit nagyon is megtanultam. Többet nem engedem hogy bárki irányítson is azaz, korlátozzon. Mert sajnos ennek köszönhetem most a nagy bánatomat. Én az érzéseim kifejezésénél nem igazán tudok most többet tenni. Csak azon tudok elgondolkodni, hogy mit kezdjek. Várjak? Felejtsek? Próbálkozzak hiába százszor és reménykedjek? Nem. Leírom ide amit gondolok. Teljesen szabadon, nem irányítva vagy esetleg manipulálva. Nem tudom megérteni, hogy én bennem minden perc visszatükröződik és nagyon szeretném rendbe hozni ezt a barátságot, és ő mégis semmibe vesz ezek ellenére? Tudjátok, számomra ő olyan mintha a testvérem lenne, vagy mint egy anyának a gyereke, vagyis ilyen szinten szeretem, és most annyira nehéz.. Megtehetném, hogy elfelejtem. De mi van ha ezt utána ő megbánja? Én akkor már nem tudnék semmit csinálni. Ha egyszer kezembe veszem az érzéseimet, végleg el tudom őket tüntetni, halványítani,csillapítani vagy akár erősíteni. De nem szeretem, ha nekem kell őket befolyásolnom. Ezt csak nagyon ritkán teszem meg. És egyébként, bárki képes rá.

Annyira feltétel nélkül szeretem ezt a barátom, pedig sokszor megbántott, de ez előfordul mindenkiknél akik szeretik egymást. Akkor még nem fogtam fel hogy mi is igazán az a szeretet. 

Most már, azt hiszem tudom, bár eddig is azt hittem. A lényeg hogy jobban tudom. 

A szeretet inkább ad mint hogy kérjen. a szeretet az megért, és elgondolkozik azon vajon mi az oka annak hogy ezt teszed. A szeretet nem vár el semmit, már attól boldog lesz hogy adhat neked valamit.A szeretet egy nagyon erős erő, nincs is nála erősebb. Ha tényleg szerettél valakit örökké fogod szeretni, csak a hiánya fog elmúlni. Eddig mindig olyan embereket kerestem akik szeretnek engem, most már azokat keresem, akiket én tudok szeretni. Ezt a barátomat nagyon szeretem, és nem is tudom mit tennék magammal ha baja lenne. Csak kérlek, engedd hogy ezt bebizonyítsam.

Sosem bántottalak szándékosan, ahogy szerintem te sem engem, és ha mégis bántottalak, akkor csak ideges voltam rád, mert féltettelek, de te ezt sohasem vetted észre. Fontos voltál mindig, és csak azt akartam hogy neked jó legyen. Csak egyszer beszéljük meg komolyan... 

DAVID SHADIX-nek. 

Valóság

Sziasztok!

Most egy kicsit fura bejegyzést fogtok látni, bár tőlem ez a megszokott. 

Sokáig nem írtam, tudom. 

Most sem tudom hogy mennyit fogok tudni nektek írni de ha tudok és úgy érzem van is miről, akkor megteszem ezt talán megígérhetem, és tudjátok én ígéretet nem szegek. 

Remélem sokan elfogjátok ezt most olvasni, aki pedig rendszeresen megteszi annak hálásan köszönöm, bár ez talán inkább neki segítség. 

Nos, a valóságról fogok írni, de nem a megszokott módon, ahogyan mindenki szokta. 

Talán vannak akik tudják, de biztosra veszem hogy közel sem mindenki hogy amit mi valóságnak nevezünk az tulajdonképpen nem az, egyáltalán nem. Nem valóságos sem a pénz, sem a tárgyak amiket magunkhoz veszünk, nem valóságosak a villanyszámlák, sem semmi, kivéve minket.

Csak mi vagyunk az egyetlen és igenis valóságos elemei annak a világnak ahol élünk. Erre van bizonyíték is, a Kvantum fizikusok rájöttek arra hogy az atomokban található tér szinte üres, és ha nagyon ráközelítünk akármire, mindent ugyanaz az "anyag" alkot ami nem más mint fény. 

És a legszebb az egészben bár, elég hihetetlen az az hogy ugyanabból vagyunk amiből példáúl egy asztal vagy bármi amit üldözünk(tárgyak,pénz). Persze a lélek az már más téma. 

A lélek valóságos bennünk is, a testünk nem. A lelkünkben van minden. 

És a legdurvább dolog az az, hogy a saját valóságunkat teremtjük meg, amit gondolunk vagy csinálunk az mind kivetül a világra ami számunkra a "valóság", végül is így már nevezhetnénk annak mert a belső valóságunk. Igazából, mind összeköttetésben vagyunk egymással, csak ezt nem feltétlen érzékeli mindenki, csak aki ezt elfogadja és úgy cselekszik.Nehéz dolog bár, főleg ha eddig nem hitted így. A probléma az hogy nagyon sokan vannak akik nem is tudják kik valójában

és így igen nehéz feladat az egész. De igazából ide kell mindenkinek eljutnia. Szóval, összeköttetésben vagyunk egymással és állandóan kommunikálunk is. Van egy felsőbb énünk, talán ezt a szót sokan hallották már FELSŐBB ÉN. Ez a teljes valóságunk, mindannyian különlegesek vagyunk és egy hatalmas egész részei, de sajnos nagyon meg vagyunk itt gyötörve. Manipulálnak minket, hajszolnak minket, nem akarják hogy elérjük magunkat. Pedig ez a feladatunk. Ez a felső én, tudja az életünk küldetését, mert mindenki küldetést hajt végre és fejlődik. Ez egy iskola végül is. Ez a felső én kommunikál a többi emberrel, de csak úgy ahogyan az alsóbb énetek megteremti a világát azaz például, ha te nem bízol magadban és nem szereted magadat akkor mások sem igen fognak téged. Mert ezt úgymond a felső énünk megtárgyalja a másik ember felső énével, valahogy így: -Ő nem szereti saját magát- És igy az emberek is nehezebben tudják ezt az embert megszeretni. Mondhatni talán a legbonyolultabb témát fogtam ki. 

De éreztem hogy ennek most ki kell fognom. Szóval, a lényeg az hogy e teremted a saját valóságodat magad körül, és benned.Te vagy az aki eldönti mit akar, nehéz elindulni de ha egyszer belejösz már nem lesz visszaút. Te döntöd el mennyit érsz. Én pedig remélem megértitek. Tudom hogy ha magatokra leltek, mind nagyon jó emberek lesztek, szerepek nélkül, olyanok akik érdekesek. Én pedig mindenkinek drukkolok. Szervusztok! <3 i="" nbsp="">