A mélységből az égre.

Gondolkoztam...

Valami nem volt egészen jó. Rájöttem. Az életemnek én vagyok az úra. Bekerültem egy gödörbe ahonnan nem mászok ki egy könnyen. De megprobálom. szárnyaim eltörtem. De foggal körömmel talán sikerül fényt nyernem. Drukoljatok.

Határok

Bár a címet én írtam, most valahogy mégsem én.
El vagyok keseredve. Nem tudom néha mit és hogyan akarok.
Szeretnék hinni benne, hogy tudom mit akarok és hogy nem kell globális változás hozzá, hogy eldöntsem végre.
Már szinte vért könnyeznék, ha lehetnék egyedül, végre.
Biztosan kivenék egy igazán szabad napot ha tehetném, de nem teszem, mert amerre csak megyek falakba ütöm a fejem.
Ez már öngyilkosság lenne. Így inkább álok egy helyben.
Pedig szívem tép hogy húzón előrébb, de félek elindulni mert bár ott a fal, de remélem kiszakad.
Mert a remény hal meg utoljára. De ezzel megint csak becsapom magamat.
Sajnálom de nem tudom mit akarok.
Lehet hogy semmit.
De ha ezt fojtatom elvesztek mindenkit, mert megállok egy helyben de akik fontosak számomra azok mennek.
Azért remélem nem így lesz.