♥ My♥world♥in♥this♥nightmare ♥

Lorem,

 Nagyon régen írtam ide.

De most nagyon fontosnak tartom hogy írjak, mert ez a blog most már 7éves lett. 13 éves koromban kezdtem el írni, és sok-sok érzésem bekerült ide. Sok-sok elvem és sok sok gondolatom. A Blogspot hiába ment ki a divatból, nem hagytam el hogy kövessem mások példáját, amúgy sem akarok másokat követni általában semmiben. 

Az írás számomra a legmegnyugtatóbb dolog a világon, ebben a tevékenységben lehetek igazán önmagam, és mindig azt tartottam szem előtt, hogy adjak valamit annak aki ezeket elolvassa. Hogy igazán, igazából hatásos lehessen-lehessek.  A blogomnak az volt a célja hogy az emberekről és a világról írjak, és segítséget találjon az aki véletlen rá bukkan. Majd később úgy döntöttem, hogy megosztom, mert sok biztató és érzelmes dologról írtam nektek. Vagy olyan dolgot írtam ami belőletek érzéseket válthat ki, hogy feltörjem a láncaitokat amiket régóta magatokon hordtok.

Fel akarlak kelteni titeket. 

♥

Az én világom egy harc, mindennap harc. 

 Én is elhagytam azt aki voltam, ezért nem is írtam nagyon, csak ritkán. 

Feltűnt nekem, még 12 éves koromban, hogy az emberek nem boldogok. És elgondolkoztam, hogy miért vegyek én példát boldogtalan emberektől? 

Az életet és a benne található élvezeteket is túl száraznak és unalmasnak gondoltam ahhoz, hogy az élet csupán erről és ennyiről szóljon, egy megszokott mintáról ami ismétlődik és ismétlődik.
  Szóval, igen korán elkezdtem sokat olvasni és voltak különböző élményeim is. Ezeket nem akarom így nyilvánosan megosztani. De az biztos, hogy akkor változnak meg a dolgok a legjobban amikor nem számítunk rá. 

Megváltoztam. Akkor régen, és nem bántam meg. Valami lettem,valami ami igazi. És ha mind utálni fogtok is érte, nekem ez értékes lesz mindig. Mert a világban már szinte semmi sem igazi. 

Ha pedig a kvantum fizikát néznénk akkor valójában csak a lelkeink igaziak, és minden más energia és fény. De most nem erről szól ez a bejegyzés. 

Szóval, lettem valami...-valami lettem ami igazi. Itt vagyok bent, ahol megtaláltam a helyem és megértettem, hogy egész életemben azért voltam sokszor kitaszítva az általános iskolában és a szakközépben(bár itt már gyengébben), meg egyéb helyeken, mert én nem vagyok olyan mint ők és nem voltam olyan mint ők és mert én bent voltam, ők kint voltak. Sokáig próbáltam, olyan lenni, erőlködtem hogy hasonlíthassak, de nem.  És be kell vallanom, soha nem is szerettem olyan lenni. Nehéz volt amíg nem jöttem rá.

Most már büszke vagyok erre, nem azért. Ők nem rosszak mind, csak kint vannak. Sokszor írtam a blogomban, főleg az elején, hogy nem szeretem magam embernek nevezni. Ez megmaradt azóta is.. Igazából nem is hiszem hogy ide tartoznék, és nem tudom miért vagyok itt, olyan érzés mintha egy tévedésben lennék. De, azt tudom hogy rajtam kívül vannak még ilyen emberek. És én hozzájuk tartozom, bármi legyen is létezésünk célja. Nagyon remélem, hogy bárki aki így érzel olvasod majd te is ezt. Ha másért nem, legalább azért,hogy elmondhassam: Együtt érzek veled.

Kiskoromban eldöntöttem, mikor ezt a blogot is kezdtem, hogy olyanná akarok válni mint az angyalok. Mert ők nem emberek, és jobbak náluk. Most már tudom hogy az emberek lehetnének a leghatalmasabbak, de nem lesznek. 
Nem lesznek, mert alszanak, mert ők kint vannak.. És nem édes az álmuk. ♥ 

Még mindig önzők és még mindig nem az érzéseikkel figyelik a világot. 
A 7 év alatt, én úgy látom. A helyzet rosszabb lett. Még így is, hogy többen vannak bent.

Könnyű mindenért Istent hibáztatniuk, és lehet mondani, hogyha ő szeret minket akkor miért hagyja ezt a sok rossz dolgot. 

-Éppen ezért, mert ő szeret MINKET és nem akar beleszólni a saját akaratunkba. A Háborút nem ő robbantja ki mindig, és nem ő terjeszti el a laboratóriumi körülmények között előállított betegségeket. Hanem, mi. Mert a háborúban és a gyógyszerben sok a pénz. Rengeteget lehet fegyverekkel és gyógyszerekkel kereskedni. 

De, most is azt mondom hogy ha egy ember megérti mit akarok ezekkel, akkor nekem megérte ezt a blogot írnom, és az időmet ráfordítanom.

~A világom fekete, a szemnek fekete, a gondolataim fehérek, a szívnek fehérek. ~

Én nem hiszem, hogy vannak véletlenek. A világunkban minden direkt történik. Minden okozatnak van egy oka és fordítva. Az hat ránk amivel mi hatunk. Ha ki akarsz szállni a szomorú melankóliából, szállj ki az Egódból. Mert ameddig egód van, addig nem leszel türelmes, kitartó, erős, empatikus nem leszel semmi olyan amitől igazán értékes lehetnél. Nem azt mondom, hogy ezentúl ne foglalkozz az igényeiddel, magaddal vagy a számodra fontos dolgokkal. Hanem azt mondom :
 Ne haragudj meg olyan könnyen. Ne ítélj el mást, mert ő is szenved, és ő is csak boldog szeretne lenni, ő se tudja hova és mibe kapaszkodjon. Ha segíthetsz akkor segíts ne csak ha kérnek, ajánld fel. 

~Ajánld fel a néninek a kórházban a ropidat, ne azért hogy felvágj ezzel. 
Hanem azért a mosolyért amit a néni adni fog neked érte, neked az a ropi nem fontos. De! neki akihez senki nem jár, akit nem halmoznak el, akinek nincs már senkije, neki az az egy csomag ropi, az a világ.

Hallgass meg egy kicsit több embert, és örülj jobban mások sikerének. Neked sem lehetetlen semmi. Csak akard, és tedd. 
♥