Hiányzik...

Hiába telnek a napok, nem bírom kiverni a fejemből a múltat...

Annyira hiányzik nekem, de mit mondjak..

Ő most biztos boldog...legalábbis remélem ő az.. ha már én nem.

Hittem neki mindig, akárhányszor mondta is hogy szeret és hogy hiányzom neki...

Vagy mondhatott bármit. Neki hittem. Másnak a mai napig nem. És igazából Neki még mindig elhiszem azt amit a múltban mondott. Bár vissza kapnám...

Elég erős vagyok sok fájdalomhoz, bármit tehetnek velem, de hogy nélküle legyek ahozz nem.

Próbáltam magam megnyugtatni azzal hogy Az emlékek még velem lesznek, de csak még szomorúbb lettem. Bár lehet hogy ő azt hiszi hogy még mindig olyan vagyok aki mindent elront.. De most jöttem rá igazán, mennyire megváltoztam akkor. És hogy mennyire fáj az egész. Valóra váltotta az Álmom, és én nem vettem észre, most meg az én álmom valaki mással van... 

Sosem akartam elárulni.. nem azért tettem.. vissza akartam kapni..de ő nem engedte.. 

Gyászolók. 

Gyászolóm az őszinte mosolyom.. ahogyan csak rá tudtam nézni...

de lehet fel kéne adni és újra elölről megpróbálni..
ez lesz megpróbálom és remélem jön valami más ami valóra váltja az álmom...