Nem rágg a múlt, ha nincs mire emlékezned.Elnémúlt egy táj, mit oly régg láttál.
A remény nem éltett minket, mi éltetjük.Ha remény van benned, akkor éppen harcolsz valamiért.
És ha meghal a remény, akkor feladtál valamit. Vagy mindent megtettél. De lehet hogy csak átverted magad.
Sok minden meglehet.
Igéretet nem szegünk! Soha. Mert minek igérjük ha nem tartjúk be? mond miért?
A szavak túl gyengék hozzá, hogy igazán beszéljenek, a tettek is beszélnek. Talán a legjobban elmondják hogy mit érzel. Ha nem beszélsz én úgy is látom, látom hogy baj van, látom hogy örülsz, látom hogy félsz, látok mindent.
A lelkedet ne add el, ne akarj más lenni én elfogadok mindenkit. És szeretek mindenkit aki engem is.
Ne félj melettem, én mindenben ott leszek, és ott leszek a semmiben is, mikor nem is gondolnád.
Elfeledted a sétáinkat? A múlt elmúlt, élni kell, ha nem élsz, öröké a múlt rabja leszel!
De az emlékek, örök kincsek melyeket nem vesz el senki. Meglesznek végig. És emlékezni néha fáj, de kellenek mert tudnod kell hogy eddig min mentél át.
A Barátok fontosak, kijútott nekem néhány, akik közül azt hiszem olvasnak is egy páran engem. Megemlitem a neveiket mert megérdemlik: Bog, Tamás Dávid, Puszedli, Tüske, Simon, Rin. nektek köszönöm!
"Lőj drágám, már nincs mért élnem, megölted a lekem a szívem meg kitépted, csak rád vártam egész edigg ha most megölsz legalább téged láttlak végső percemben, és elhiszek mindent, megint.,, <3
Nem tudom miért írtam a fenti idézetemet, talán csak a félelem, kell néha az is.Nem tudom. Bocsánat hogy ősszevissza írok. sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése