A hangulat ingadozásaim miatt ellégé nem írtam..
Emléxem pontosan egy évvel ezelőtt még viszonylag semmi bajom nem volt csak az bántott hogy az emberek hogy viselkednek egymással és a múltam.
Most itt van egy igen nyomasztó érzés, az álmom nem válik valóra.. vagy még nem.
Sosem volt még ilyen...
Hogy ennyire bántott volna pár dolog olyan mintha mindent kezdenék elveszíteni közben kapok is új dolgokat amik helyetesithetnének elveszeteket ha én ebbe bele tudnék törődni...
De mivel a lelkem már régen megtört és most érzem a nyomását, olyan mintha nem is lenne..
Direkt elnyomok magamban érzelmeket csak azért hogy ne tegyek semmit sem még jobban tönkre ..
De mivel a dolgok úgyis tönkremennek új módszert kell találnom..
A módszer adott.
Többet nem fejezek ki semmilyen érzelmet inkább vagyis kifejezem, csak azt nem amit valóban szeretnék..
Tudom hogy nem lehet és azt is tudom hogy nem tehetem..
A holnapom már most meg tervezem.
És innentől kezdve mindent.Még azt is hogy mi hogy legyen.
És hogy mire miként..
mindent.
Száz hiba, de egy akarat, megtörtségem nem tagadtam...
Elhulltak a szép emlékek jön az őssz de nem is lépek.
Határtalan fájdalmakkal törhetetlen ártalmakkal.
Minden szépnek itt a vége? Fuss királynő messze szépen.
Várható volt a fájdalom? Átkozotúl sajnálhatod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése