"Volt egy lány, aki elment egy nap az erdőbe.
Volt egy fiú aki aznap ugyanúgy elment.
Volt két lélek kik ugyanoda tartottak.
Hát leültek egy nagy fa tövében
a lány az egyik oldalra, míg a fiú a másikra.
Nem vették észre egymást.
És mindennap ezt tették.
De érezték, ahogyan elkezdik szeretni ezt a fát.
Volt bennük remény hogy egyszer valaki arra jár.
Egy nap azonban meglátták egymást,
s' megkérdezték.
Ki vagy te s' hol jártál?
A lány: "Én vagyok az kinek lelke halott teste meg csak fény foszlány"
A fiú: " Én vagyok az kinek hangja nem boldog már, az a depis srác"
Elkezdtek beszélgetni, a lány kezdte, elmesélte hogy
a fa mindennapját jóvá tette.
Elmesélte a fiú is, talán ezt a fát ezért szereti"
Mindennap kimentek de már együtt
beszélgettek sokat a majdani jövőről.
Egyszer egy nap arra értek ki az erdőbe
hogy ég.
A fiú bement hogy majd a fát megmenti, megparancsolta a
lánynak, hogy várja.
De nem jött ki.
A lány nagyon sokáig várta...
napok,hetek, hónapok...mind hiába.
Elment hát a fiú házába, de rossz hír fogadta őt
" A temetőben megleled őt" Egy szó sem kelet a lány
az erdőbe elment.
Oda állt a fához, ami éppen és egészségesen állt ott.
- Megvédte, életével fizetett.
S' egy levélt látott:
" Ez a fa megérdemelte hogy megmentsem,
szerelmünket neki köszönhetem.
Te többet értél nekem, s a fának üvöltöttem, hogy én csak téged szerettelek.
Sírt a lány torka szakadtából, majd elindult erősen a homályból.
Fogott egy kést nem is gyengét...
Felvágta magát és ezt írta ki: Egy fa az erdő közepén...
____________________________________________________________________________
Igen. A történetem elég meghökkentő, és szomorú, de épp ez benne a jó.
Ezzel hogy ezt megírtam sok mindent elárultam.
De nem ez a lényeg...
Azt szeretném, ha nem remélnétek... mert becsapjátok magatokat.
Természet dolog a remény.
Mert egy kis boldogság érzetet fejleszt ki.
Én rájöttem a megoldásra(figyeljétek az idézetemet):
Egy papira festem minden reményem hogy ne felejtsem el hogy más legyek mint te hogy nálam a remény ne haljon meg....(U)
Ezt úgy kel érteni: Lehet remélni, de csak akkor ha be is tudjátok váltani.
Azt hiszem ennyi mára, vigyázatok a halállal.
(Magyarúl: magatokra)
Volt egy fiú aki aznap ugyanúgy elment.
Volt két lélek kik ugyanoda tartottak.
Hát leültek egy nagy fa tövében
a lány az egyik oldalra, míg a fiú a másikra.
Nem vették észre egymást.
És mindennap ezt tették.
De érezték, ahogyan elkezdik szeretni ezt a fát.
Volt bennük remény hogy egyszer valaki arra jár.
Egy nap azonban meglátták egymást,
s' megkérdezték.
Ki vagy te s' hol jártál?
A lány: "Én vagyok az kinek lelke halott teste meg csak fény foszlány"
A fiú: " Én vagyok az kinek hangja nem boldog már, az a depis srác"
Elkezdtek beszélgetni, a lány kezdte, elmesélte hogy
a fa mindennapját jóvá tette.
Elmesélte a fiú is, talán ezt a fát ezért szereti"
Mindennap kimentek de már együtt
beszélgettek sokat a majdani jövőről.
Egyszer egy nap arra értek ki az erdőbe
hogy ég.
A fiú bement hogy majd a fát megmenti, megparancsolta a
lánynak, hogy várja.
De nem jött ki.
A lány nagyon sokáig várta...
napok,hetek, hónapok...mind hiába.
Elment hát a fiú házába, de rossz hír fogadta őt
" A temetőben megleled őt" Egy szó sem kelet a lány
az erdőbe elment.
Oda állt a fához, ami éppen és egészségesen állt ott.
- Megvédte, életével fizetett.
S' egy levélt látott:
" Ez a fa megérdemelte hogy megmentsem,
szerelmünket neki köszönhetem.
Te többet értél nekem, s a fának üvöltöttem, hogy én csak téged szerettelek.
Sírt a lány torka szakadtából, majd elindult erősen a homályból.
Fogott egy kést nem is gyengét...
Felvágta magát és ezt írta ki: Egy fa az erdő közepén...
____________________________________________________________________________
Igen. A történetem elég meghökkentő, és szomorú, de épp ez benne a jó.
Ezzel hogy ezt megírtam sok mindent elárultam.
De nem ez a lényeg...
Azt szeretném, ha nem remélnétek... mert becsapjátok magatokat.
Természet dolog a remény.
Mert egy kis boldogság érzetet fejleszt ki.
Én rájöttem a megoldásra(figyeljétek az idézetemet):
Egy papira festem minden reményem hogy ne felejtsem el hogy más legyek mint te hogy nálam a remény ne haljon meg....(U)
Ezt úgy kel érteni: Lehet remélni, de csak akkor ha be is tudjátok váltani.
Azt hiszem ennyi mára, vigyázatok a halállal.
(Magyarúl: magatokra)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése