♥♥Fegregia creatura♥♥

Ők mind azt mondják, hogy nem repülhetünk.

többé...

A szép álmok, a gyermeki naivság, az igaz baráti ölelések, anyukám, a testvéremmel töltött oly sok idő. Hova lesznek? 

Csak azért mert..: 

omnia tenebris latvian…

Régen azért csináltam ezt a blogot, hogy segítsek az embereknek felébredni az álmaikból és, hogy felnyissam a szemüket. Rá kellett jönnöm, hogy a szörnyű sorsotok elleni menekülés, a lelketek, a jellemetek, és az életetek minősége, ezek mind azok a dolgok amik nem számítanak nektek. 

*

Amikor kiakadtam valamin amit az emberek csináltak, ami a többi embernek rossz volt, apukám mindig azt mondta, hogy ne törjem magam mert úgysem  tudom megváltani a világot. 

Azt mondta, hogy semmi sem fog megváltozni. 

Akartam csinálni egy videót, ami a világunkról szól, de lebeszélt róla. 

Természetesen, én tudom, hogy nincs igaza. Hiszen ha mindenki igy gondolkodna, akkor valószínűleg senki nem tett volna semmi jót a földért.

*

Az oka, hogy nem tettem dolgokat( nem nagyon írtam, nem csináltam meg azt a videót) , hogy már nem érzek rá intenzív késztetést, hogy írjak mint régen, az az, hogy már nincs aki meghallaná. Aki érti amit írok, neki nincs mit mondanom, aki nem, őt meg nem fogja érdekelni, inkább megnéz majd egy rész éjjel nappal Budapestet és elhiszi, hogy ez rendben van ez a valóság, ilyenek a kapcsolatok stb..

Úgy érzem nincs rendben velem valami... Már nem is igazán tudok a többi emberrel kommunikálni az érzéseimről és arról, hogy szerintem mi nincs rendben és miért... Én érzem magam betegnek azért mert nem fogadom el ezt a világot már, most már, ilyennek.  

Régen még javíthatónak láttam a kialakult helyzetet.

Viszont most már annyira sok dolog tudomásomra jutott, és látom is, hogy biztos vagyok benne, hogy mindennek a vége felé tart a világ. 

Persze, vannak akiknek csak most fog kezdődni.  

*

I.I.I.1iÉn nem mondom, hogy tökéletes vagyok, de erősen törekszem rá mert szerintem ez az élet értelme, és nem az a tökéletes aki hibátlan, hanem akinek tiszta a lelke.... I.I.I.I 

 Engem is a földre taszítanak időnként a kötelességeim, legalábbis, amikor azt gondolom, hogy én egy vagyok velük. 

Én teljesen különálló dolog vagyok az életemben történő dolgoktól. Csak ezt néha elfelejtem. Pedig amig észben tartom addig simulékonyan mennek a dolgok, mindig. 

Kezdem úgy érezni, hogy lassan nemsokára, visszatalálok magamhoz. Ahhoz a lényemhez aki emlékszik rá honnan jött.  És akit mindig úgy neveztem: 

nigrum papilionem

Aki a halálban született és az életben halt meg. A feketébe öltözött hófehér lélek, aki mindig a ködben élt, de ragyogása messze ért. 

Egyszer biztos megfakulnak a bűnök.

♥ My♥world♥in♥this♥nightmare ♥

Lorem,

 Nagyon régen írtam ide.

De most nagyon fontosnak tartom hogy írjak, mert ez a blog most már 7éves lett. 13 éves koromban kezdtem el írni, és sok-sok érzésem bekerült ide. Sok-sok elvem és sok sok gondolatom. A Blogspot hiába ment ki a divatból, nem hagytam el hogy kövessem mások példáját, amúgy sem akarok másokat követni általában semmiben. 

Az írás számomra a legmegnyugtatóbb dolog a világon, ebben a tevékenységben lehetek igazán önmagam, és mindig azt tartottam szem előtt, hogy adjak valamit annak aki ezeket elolvassa. Hogy igazán, igazából hatásos lehessen-lehessek.  A blogomnak az volt a célja hogy az emberekről és a világról írjak, és segítséget találjon az aki véletlen rá bukkan. Majd később úgy döntöttem, hogy megosztom, mert sok biztató és érzelmes dologról írtam nektek. Vagy olyan dolgot írtam ami belőletek érzéseket válthat ki, hogy feltörjem a láncaitokat amiket régóta magatokon hordtok.

Fel akarlak kelteni titeket. 

♥

Az én világom egy harc, mindennap harc. 

 Én is elhagytam azt aki voltam, ezért nem is írtam nagyon, csak ritkán. 

Feltűnt nekem, még 12 éves koromban, hogy az emberek nem boldogok. És elgondolkoztam, hogy miért vegyek én példát boldogtalan emberektől? 

Az életet és a benne található élvezeteket is túl száraznak és unalmasnak gondoltam ahhoz, hogy az élet csupán erről és ennyiről szóljon, egy megszokott mintáról ami ismétlődik és ismétlődik.
  Szóval, igen korán elkezdtem sokat olvasni és voltak különböző élményeim is. Ezeket nem akarom így nyilvánosan megosztani. De az biztos, hogy akkor változnak meg a dolgok a legjobban amikor nem számítunk rá. 

Megváltoztam. Akkor régen, és nem bántam meg. Valami lettem,valami ami igazi. És ha mind utálni fogtok is érte, nekem ez értékes lesz mindig. Mert a világban már szinte semmi sem igazi. 

Ha pedig a kvantum fizikát néznénk akkor valójában csak a lelkeink igaziak, és minden más energia és fény. De most nem erről szól ez a bejegyzés. 

Szóval, lettem valami...-valami lettem ami igazi. Itt vagyok bent, ahol megtaláltam a helyem és megértettem, hogy egész életemben azért voltam sokszor kitaszítva az általános iskolában és a szakközépben(bár itt már gyengébben), meg egyéb helyeken, mert én nem vagyok olyan mint ők és nem voltam olyan mint ők és mert én bent voltam, ők kint voltak. Sokáig próbáltam, olyan lenni, erőlködtem hogy hasonlíthassak, de nem.  És be kell vallanom, soha nem is szerettem olyan lenni. Nehéz volt amíg nem jöttem rá.

Most már büszke vagyok erre, nem azért. Ők nem rosszak mind, csak kint vannak. Sokszor írtam a blogomban, főleg az elején, hogy nem szeretem magam embernek nevezni. Ez megmaradt azóta is.. Igazából nem is hiszem hogy ide tartoznék, és nem tudom miért vagyok itt, olyan érzés mintha egy tévedésben lennék. De, azt tudom hogy rajtam kívül vannak még ilyen emberek. És én hozzájuk tartozom, bármi legyen is létezésünk célja. Nagyon remélem, hogy bárki aki így érzel olvasod majd te is ezt. Ha másért nem, legalább azért,hogy elmondhassam: Együtt érzek veled.

Kiskoromban eldöntöttem, mikor ezt a blogot is kezdtem, hogy olyanná akarok válni mint az angyalok. Mert ők nem emberek, és jobbak náluk. Most már tudom hogy az emberek lehetnének a leghatalmasabbak, de nem lesznek. 
Nem lesznek, mert alszanak, mert ők kint vannak.. És nem édes az álmuk. ♥ 

Még mindig önzők és még mindig nem az érzéseikkel figyelik a világot. 
A 7 év alatt, én úgy látom. A helyzet rosszabb lett. Még így is, hogy többen vannak bent.

Könnyű mindenért Istent hibáztatniuk, és lehet mondani, hogyha ő szeret minket akkor miért hagyja ezt a sok rossz dolgot. 

-Éppen ezért, mert ő szeret MINKET és nem akar beleszólni a saját akaratunkba. A Háborút nem ő robbantja ki mindig, és nem ő terjeszti el a laboratóriumi körülmények között előállított betegségeket. Hanem, mi. Mert a háborúban és a gyógyszerben sok a pénz. Rengeteget lehet fegyverekkel és gyógyszerekkel kereskedni. 

De, most is azt mondom hogy ha egy ember megérti mit akarok ezekkel, akkor nekem megérte ezt a blogot írnom, és az időmet ráfordítanom.

~A világom fekete, a szemnek fekete, a gondolataim fehérek, a szívnek fehérek. ~

Én nem hiszem, hogy vannak véletlenek. A világunkban minden direkt történik. Minden okozatnak van egy oka és fordítva. Az hat ránk amivel mi hatunk. Ha ki akarsz szállni a szomorú melankóliából, szállj ki az Egódból. Mert ameddig egód van, addig nem leszel türelmes, kitartó, erős, empatikus nem leszel semmi olyan amitől igazán értékes lehetnél. Nem azt mondom, hogy ezentúl ne foglalkozz az igényeiddel, magaddal vagy a számodra fontos dolgokkal. Hanem azt mondom :
 Ne haragudj meg olyan könnyen. Ne ítélj el mást, mert ő is szenved, és ő is csak boldog szeretne lenni, ő se tudja hova és mibe kapaszkodjon. Ha segíthetsz akkor segíts ne csak ha kérnek, ajánld fel. 

~Ajánld fel a néninek a kórházban a ropidat, ne azért hogy felvágj ezzel. 
Hanem azért a mosolyért amit a néni adni fog neked érte, neked az a ropi nem fontos. De! neki akihez senki nem jár, akit nem halmoznak el, akinek nincs már senkije, neki az az egy csomag ropi, az a világ.

Hallgass meg egy kicsit több embert, és örülj jobban mások sikerének. Neked sem lehetetlen semmi. Csak akard, és tedd. 
♥

Ego Expectare

Egyszer régen azt gondoltam hogy az élet egy csodálatos dolog, megtörténnek olyan
csodák amelyeket már régóta várunk hogyha egyszer nagy leszek, lesz nekem is egy
csodálatos szerelmem akivel mindig együtt vagyunk, aki mindig meghallgat stb.
 Nos, én elképzeltem egy olyan személyt, aki mintha mindig rám várt volna, megjelenik.
 Egyszer csak ott lesz és semmi nem fogja őt eltántorítani attól hogy harcoljon értem.
Ez minden lány tündérmeséje. Megjelenik egy titokzatos srác.
Észreveszi őt, és lassan-lassan a közelébe kerül. Megszeretik egymást.
És utána hatalmas kalandokban vesznek részt, kitartanak egymás mellett és leélik együtt az életüket.
 Sajnos, ez itt most nem így volt. És másoknál sem látom ezt. Senkinek nincs olyan személy az életében, aki rá várt volna.
Mindenki szomorú. Hazug kapcsolatokban élnek aminek kezdeti oka csupán egyedül a külső volt.
Nem az ő hibájuk. Az az igazság, hogy mindenkinek szeretethiánya van,
vagy abba a hibába esünk bele hogy meglátunk valakit a facebookon stb. helyeken
és egy hét múlva már ő lesz a mindenünk mert nagyon tetszik és aranyosnak gondoljuk,
vagy abba hogy magányunkban már igazából majdnem hogy mindegy alapon olyan személlyel kötjük össze az
életünket, akivel, tudjuk. Nem lehetünk boldogok. Úgy gondolom, mindenki vágyik egy igazi társra.
De tudsz értékelni valamit amit egyből megszereztél, vagy valamit amit könnyen magadhoz vettél?
Nem érné meg egy kicsit szenvedni, hogy utána az a személy értékessé váljon a számodra?
Én női szemszögből tudom a legjobban leírni de a fiúk is gondolják át kérem, a saját szemszögükből a dolgot.
Szóval, lányok! Gondoljatok bele, egyedül vagytok hosszabb ideje. Van már tapasztalatotok, mégis mindig
tönkremegy a dolog. Ír nektek egy fiú, ez a fiú tetszik is nektek. Elkezdtek beszélgetni, egy hét múlva találkoztok,
összejöttök. Lehet megy ez 3-4 hónapig. De a vége újra eljön. Közben kitudja mennyi fájdalom és csalódás ér téged
és a másik félt, sebesül a lelketek. Nem biztos hogy elhiszitek, de komoly problémáitok lehetnek még ezekből.
Ugyanez van a fiúknál is. Nincs barátnője egy ideje, már szinte mindegy ki lehetne a következő. Ír egy lány...
és ugyanaz amit leírtam. Tudom, amit írni fogok egy olyan elképzelés lesz, ami már ezekben a generációkban
0elképzelhetetlen. 

 Azt kérem, akinek tetszik, ossza meg. Mások is olvassák el. Nem szégyenlem a
véleményemet senki előtt. Szóval, a leírt példának 100 féle változata is lehet, nem fogok mindent részletezni.
De a lényeg az, próbálj meg valakit önmagáért választani. Gondolkodj el rajta hogy egyáltalán van e olyan fiú/lány
akiért te képes volnál az életedet is adni. Ha van, akkor akár képesnek tartod magad vagy sem, vagy lehetségesnek
tartod vagy sem. Próbálj meg közel kerülni hozzá. Harcolj érte. Nem kell erőszakosan. Ha tényleg szeretsz valakit
akkor az is elég lesz neked ha legalább barátként mellette állhatsz. Az igazi szeretetnek nincsenek feltételei.
Lehet nem vele fogod leélni az életed, de felkészít arra akivel igen. Ha nincs ilyen személy, akkor ismerkedj,
beszélgess, szerezz emlékeket. De semmiképpen se ugorj bele egy kapcsolatba. Nézd meg azokat is akik foglalkoznak veled..
Tedd fel a kérdést magadban, és ha megtaláltad azt akiért képes lennél bármilyen folyót átúszni, akkor harcolj.
Tényleg, nem könnyű. De ha kitartasz akkor ő lesz neked, a legdrágább, legtisztább, és legcsodálatosabb dolog az
életedben, ezért nem választanék én sem más utat. És neked sem ajánlom.
Én hiszek benne hogy a fiúk is szerelmesek akarnak lenni, és egy jó kapcsolatot keresnek.
Igaz, vannak fiúk akik sajnos elégé elsodródtak, és csak a szexuális dolgokra tudnak gondolni. De nekik is megsúgom
hogy még azok a dolgok is jobbak egy olyan személlyel aki "az én egyetlen"-em, mint egy "bárkié"-val. És a normális
fiúkat is megkérném, az ilyen fajtársaiknak magyarázzák el hogy nem ebből áll az élet.

 

Milyenek is az emberek.. ?

Nos, kezdhetném azzal is hogy felsorolok mindenféle dolgot az emberekről, elhordom őket mindennek és önelégülten abbahagyom az írást. De túlságosan szeretek ahhoz írni, hogy ezt csak úgy idevessem.

Nem fogok mindent előhozni, az alapvető hibára azt hiszem sikerült rájönni, nincs nagy baj. Sőt nincs is baj és nem is lesz, és sosem volt. És épp itt a kulcs. Az emberekben pánik van, aggodnak, be vannak szorítva hatalmas korlátok közé. Félnek egymástól és félnek maguktól is. Minden ember jó a szíve mélyén valahol. Mindenki tud igazán szeretni, sőt örülten. Belénk van nevelve már a kezdetektől fogva, hogy nem szabad magunkra gondolni, hogy hogyan viselkedjünk mások előtt, hogy mi a helyes, a szüleink ránk erőltetik a saját jellemüket,vallásukat,béklyóikat,nézeteiket és itt most kiemelem, vannak kivételek, és aki nem kivétel az sem tehet róla, mert ugyanez történt vele is. Nem látszik de, ez erőszak. Nyilván vannak olyan dolgok amik valóban fontosak, tehát nem azt mondom hogy például ha egy gyerek szeret köpködni másokat akkor ezért dicsérjék meg. Én azt mondom hogy tanítsák meg arra hogy nem szabad másokat kellemetlen helyzetbe hozni viszont, tegyenek úgy ahogyan szeretnének. Nyugodtan foglalkozzanak magukkal, mert kell! Hiszen aki magát nem szereti, az senki mást sem tud. Ráadásul hogyha valakibe beleneveljük a különböző béklyóinkat és belátásunkat akkor hogy lehetne az az ember önmaga valaha is? Persze hogy sokszor fog feszengeni hiszen nem lesz önbizalma, hiszen magával nem kell foglalkoznia, mindig csak másokkal. Az emberek megtanulták hogy hogyan láthatják a világot magukon kívül. Befelé is kellene tekinteni, gondolkodni azon hogy amit mond milyen érzést fog másokból kiváltani, vagy amit tesz milyen érzést fog másokból és belőle kiváltani.  Figyelnünk kéne a belső hangra. Az a belső hang a figyelemmel együtt fejlődik, és az nem te vagy. És van ami te vagy, az érzéseid, a gondolataid és a tetteid, a tested csak egy edény arra hogy ezeket a dolgokat meg tudd élni. Az emberek elfelejtettek befelé tekinteni. Azt hiszik hogy minden csak kétféle lehet, fekete vagy fehér, jó vagy rossz, igaz vagy hamis. Miért ne lehetne valami egyben jó és rossz is ?  Volt már olyan hogy bántottál valakit vagy valamit, és aztán nagyon sokszor megbántad? Sosem bántottad volna ha magadba nézel, ha megismered magadat. Nem könnyű igazán megtenni amit leírtam, de csak mert körülöttünk majdnem minden ember ilyen.A jelenben kell élni, figyelni kell, űzd el a démonjaidat, az összes félelmedet, és felszabadult leszel.
Ha ott vagy a pillanatban és figyelsz és nem vagy rossz indulatú akkor többet nem fogsz hibázni, és ezzel együtt az életed is megváltozik, a meglepetést nem árulom el, de akinek sikerült...sajnos kevés embernek fog.. annak csodálatos dolgokban lesz része.

Vissza és előre.

Nos rájöttem, hogy muszáj lesz visszatérnem a régi énemhez, és megtartanom a mostani erősségeit. Sajnos, most nagyon nem érzem jól magam, rettentően szomorú vagyok és megbántam néhány dolgot. De igaz, akkor ez tűnt a legjárhatóbb utnak.. csak hogy elfelejtettem ki vagyok, és ez volt a hibám.. talán a legnagyobb. Mindig is érzelmes és érzékeny tipusú (ember?) voltam. De sokmindennek utat engedtem aminek nem kelett volna. A legfontosabb dolgokat viszont megtanultam. Az igéreteket mindig be kell tartani, mindig!! Ez  legfontosabb, mert valaki más számít rád amikor megigérsz neki, és jó leszel az ő szemében. És ha valaki szemében jó vagy annál nincs jobb érzés. Arra mindig számíthatsz, és én nayon szeretném ha számítanának rám és én is számíthatnék másokra. Szerencsére vannak ilyen emberek az életemben. Van olyan is akit elvesztettem, végülis emiatt, és buta voltam mert nem figyeltem a saját érzéseimre és nem vizsgáltam meg őket. Ezentúl következetesnek is kellene lennem, és nektek is, mert ha nem vizsgáljátok meg magatokat, nagy csalodásban lehet részetek, és rendkívűl lényeges az is hogy rájöjjetek ki az aki valóban fontos és számít nektek, és hálásnak kell lennetek érte, és mindig szeretni az ilyen személyeket. Még akkoris ha már minden elveszett, mert nem tudhatod, vajon ő elég következetes volt? Az ember hibázik, de a megbocsáltás is egy lehetőség, amit ne feledjetek el, mert amig másnak nem bocsáltotok meg addig magatokak sem, és ez rajtatok is nyomott fog hagyni. Nem akarok mást csak öszintén élni, a valóságos valóságban. És nem abban a szenvedésekkel teli illuzióban amit az emberek démonainak nevezek és ami mindenkit tönkretesz. Együtt akarok élni mindenki lelkével, egységben magammal és a világban. Sohase dobj el olyan embert aki szeret téged vagy segít téged, mert aztán ott maradsz és elviselhetetlen fájdalomban lesz részed, az emberek démonaival. Mindig vigyáznod(nunk) kell magunkra, és a lelkünkre. És foglalkoznunk kell vele. Ne keseregjetek, nincsenek véletlenek, de rendbe hozhatatlan hibák sem. A megbocsáltás a ti kezetekben is benne van mint eszköz. Hinnetek kell abban amit szeretnétek. Természetesen, ez csak akkor müködik hatékonyan ha jóakarattal teszük. Én teljesen kiírtottam magamból mindenfajta roszakaratot ami az emberi mivoltot jellemzi. Hiszen mindenkinek vannak érzései. Ami pedig azt illeti, elfelejtettem leírni hogy, becsüljétek azt aki segít nektek, ez legyen akárki, tanárok, szülők, barátok, szerelmek akármi. 

A rózsa bánata.:.

Volt egy rózsa, egy gyönyörűséges kertben. az egyik legszebb darabja volt mindegyik közül. 

Vérvörös volt, és az illatát már messziről érezték, különleges darab volt. 

Annyira különleges hogy egy alkalommal, le is vágták. 

A kert tulajdonosának, lett egy szerelme, és virágát feláldozta ő érte. 

Pedig neki is igazán sokat számított. 

A szerencsés nő(?), nagyon örűlt neki. Vázába tette. 

Egy nagyon szép vázába. 

De,

Hiába rakod a rózsát a tiszta vízbe, hogyha elszakitod a föld egységétől, szomorúságában elhervad, és gyengéd kis életét, örökre síratja. 

Világosan tudom, hogy mindenkinek szüksége van az egységre, hogyha belenézel egy másik ember szemébe, tudd hogy ugyanolyan egyek vagytok ahogyan ez a rózsa volt a földdel. 

A természet hatalmas tanító. 

Fald fel a fényt.

A gyémánt kastély örök rejtély, hol a tenger , hol szívem sír. 

Mindig néztem erre-arra, megértettem ki-kit hajthat. 

Felém többet nem doboghat, a pokloknak kábítója. 

Védelmet kértem egy angyaltól, egy fényben teljes záportól. 

Szememben a nevem, egy halhatatlan képzelet.

Nincs többé már hatása, ennek az örült sírásnak, s tudom 

itt az ideje, hogy tisztábbat keressek. 

Megromlott a te lelked is, türelmed az te neked sincs. 

Megtanultam ezt a leckét, angyal vagy ördög? 

A szemében nézd! 

Vér tenger. Ettől rettegsz..

Szervusztok. 

Nos, rászántam magam erre a bejegyzésre, mert valahova írnom kell, jobban kell lennem. 

Ez a "hely" számomra annyira tiszta, hogy ez méltó hozzá. Megint egy fájdalom irányította bejegyzést írok, és közben azon gondolkodom, hogy mennyire jó, hogy ha megnézem a blogom és elolvasom ami itt van, mindig önmagamtól kapok energiát, talán(és remélem) ti is így vagytok ha engem olvastok. Itt nincsenek ítéletek, hazugság, mindent az akkori legjobb tudásom szerint írtam. 

Tudjátok, nagyon szomorú vagyok jelenleg, sajnos nagyon úgy nézz ki hiába harcolok tovább a barátságáért, valamit nagyon elrontottam. De, valamit nagyon is megtanultam. Többet nem engedem hogy bárki irányítson is azaz, korlátozzon. Mert sajnos ennek köszönhetem most a nagy bánatomat. Én az érzéseim kifejezésénél nem igazán tudok most többet tenni. Csak azon tudok elgondolkodni, hogy mit kezdjek. Várjak? Felejtsek? Próbálkozzak hiába százszor és reménykedjek? Nem. Leírom ide amit gondolok. Teljesen szabadon, nem irányítva vagy esetleg manipulálva. Nem tudom megérteni, hogy én bennem minden perc visszatükröződik és nagyon szeretném rendbe hozni ezt a barátságot, és ő mégis semmibe vesz ezek ellenére? Tudjátok, számomra ő olyan mintha a testvérem lenne, vagy mint egy anyának a gyereke, vagyis ilyen szinten szeretem, és most annyira nehéz.. Megtehetném, hogy elfelejtem. De mi van ha ezt utána ő megbánja? Én akkor már nem tudnék semmit csinálni. Ha egyszer kezembe veszem az érzéseimet, végleg el tudom őket tüntetni, halványítani,csillapítani vagy akár erősíteni. De nem szeretem, ha nekem kell őket befolyásolnom. Ezt csak nagyon ritkán teszem meg. És egyébként, bárki képes rá.

Annyira feltétel nélkül szeretem ezt a barátom, pedig sokszor megbántott, de ez előfordul mindenkiknél akik szeretik egymást. Akkor még nem fogtam fel hogy mi is igazán az a szeretet. 

Most már, azt hiszem tudom, bár eddig is azt hittem. A lényeg hogy jobban tudom. 

A szeretet inkább ad mint hogy kérjen. a szeretet az megért, és elgondolkozik azon vajon mi az oka annak hogy ezt teszed. A szeretet nem vár el semmit, már attól boldog lesz hogy adhat neked valamit.A szeretet egy nagyon erős erő, nincs is nála erősebb. Ha tényleg szerettél valakit örökké fogod szeretni, csak a hiánya fog elmúlni. Eddig mindig olyan embereket kerestem akik szeretnek engem, most már azokat keresem, akiket én tudok szeretni. Ezt a barátomat nagyon szeretem, és nem is tudom mit tennék magammal ha baja lenne. Csak kérlek, engedd hogy ezt bebizonyítsam.

Sosem bántottalak szándékosan, ahogy szerintem te sem engem, és ha mégis bántottalak, akkor csak ideges voltam rád, mert féltettelek, de te ezt sohasem vetted észre. Fontos voltál mindig, és csak azt akartam hogy neked jó legyen. Csak egyszer beszéljük meg komolyan... 

DAVID SHADIX-nek.